Előkészítős nyílt nap a Kölcseyben

A gyerekek énekeltek és játszottak, a szülők választ kaptak kérdéseikre az előkészítő osztály kapcsán.

Szombaton reggel 10 órai kezdettel nyílt napot tartott a Kölcsey Ferenc Főgimnázium azon gyerekek és szüleik számára, akik előkészítő osztályba szeretnének beiratkozni. Azt nehéz eldönteni, hogy a kicsik vagy a felnőttek izgultak jobban, hiszen mindkét generációban sok volt a kérdés az elkövetkező időszakot illetően.

Pataki Enikő igazgatónő köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: a Kölcseyben a magyar kultúra ápolásában, a minőségi oktatásban, a magyar nyelv szépségeinek a megismertetésében és a közösségformáló erőben hisznek.

Ezt követően Kallós Enikő és Sárosi Melinda vette át a szót, pontosabban invitálták játékra és énekre a gyerkőcöket, majd egy különteremben folytatták a gyerekek az ismerkedést, amíg a szülők választ kaptak kérdéseikre.

A szülőkkel folytatott beszélgetés során a pedagógosok is elismerték: eleinte sokaknak ellenérzésük volt az előkészítő osztályok indításával kapcsolatban, de mára bebizonyosodott, hogy jó volt a kezdeményezés, amely zökkenőmentes átmenetet képez az óvoda és az iskola között. Kiderült: a gyerekek heti 22 órában tanulnak majd, de a tanórák sokkal inkább a játékról szólnak, mint a komoly tanulásról. Az 50 perces óra alig felét teszi ki az anyag elsajátítása, ami játékos formában történik, a fennmaradó idő pedig csak a játékról szól. A tanítást pedig a kisdiákok egyéni és a közösség igényei szerint is lehet alakítani.

Dohi Orsolya előkészítő-osztályos anyuka saját tapasztalatait osztotta meg a szülőkkel. Megtudtuk: benne is felmerült a kérdés, hogy iskolát vagy pedagógust válasszon, amikor a gyermek előkészítő osztályba iratása következett. Mivel a családban sokak számára a Kölcsey jelentette a kifutópályát az életbe, így az oktatási intézmény mellett döntöttek és ezt nem bánták meg.

Megtérült az iskolába fektetett bizalom, hiszen remek pegadógusok oktatják a legkisebbeket is. Félelmük, hogy a gyerkőc nehezen illeszkedik be a líceumi osztályokat is magába foglaló iskolaközösségbe gyorsan elszállt: a mentor-programban a kicsik egy-egy líceumos diákot kaptak társként, aki segített nekik a beilleszkedésben és egyfajta nagyobb testvérként álltak az előkészítősök mellett. A piciknek ráadásul külön épületrészük van, az iskola pedig különböző programokat szervezve megtesz mindent, hogy az előkészítősök szeressék az iskolát.